Tamás és a mesemondás

Idén, Magyarón szervezték a  Mesemondóverseny körzeti szakaszát, a Szászrégen és környékén működő iskolák részére. Ezen vettünk részt mi is az egyetlenegy másodikossal, Tamással.

Csoportkép a versenyzőkkel és a felkészítő tanítókkal

Tamás dicséretben részesült

Újrakezdés

Újra megkezdtük.
Új év, új félév és mégis minden a régi. Talán a tervek, -azok különböznek, de mind egy célt szolgálnak.
Beszámolók és élmények sokasága zúdult ma rám . Akarva,akaratlanul hallgattam a hömpölygő gyermekcsicsergést és nem tudtam betelni ezzel az információáradattal. Azzal a ténnyel, hogy az angyal semmit sem vitt egyesekhez,már nem tudtam mit kezdeni. Három testvér egymás szemébe nézett és előre meggyártott forgatókönyv szerint felsorolták a rengeteg játékot, édességet, amit a karácsonyfa alatt találtak. Tudtam ebből egy szó sem igaz, de hagytam becsapni magam, mert majdnem két évtizednyi pedagogussággal a hátam mögött, nem mindig tudom kimagyarázni ezeket a helyzeteket.
Megválaszolatlan kérdés: Miért van szegénység és miért leginkább a gyerekek  isszák meg a levét?
 

Adventi készülődés / mézes-mázas

Tamás szorgoskodik

Sodorva,tekerve...

Itt van az ősz, itt van újra!

                                                            

Ezt látnod kell!

Vakációs bibliatábor 2012 ( július 30.- augusztus 5.)

Ballagás

Mintha tegnap lett volna.
2008 szeptemberében ültek be először az iskolapadba és azóta eltelt röpke négy év. Sokat gyarapodtak testiekben, de szellemiekben leginkább. Együtt sírtunk- nevettünk, szomorkodtunk és vígadoztunk, haladtunk a tudás útján ki-ki a maga módján.  Fáj most kiadni őket, de szükséges. Remélem továbbra is megállják a helyüket, hisz az alap megvan, megkapták .
Weöres Sándor szavaival búcsúzunk: Örömöm sokszorozódjék a te örömödben. Hiányosságom váljék jósággá benned. Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél. Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.

Sárkány eregetés

  Nyári nap süt fenn az égen, 

meleg szél fúj lenn a réten.
Mit tehet egy kisgyerek?
Papírsárkányt ereget.

Arca papír, nád a váza,
színes, rojtos farkincája.
Fadarabon házicérna,
kicsi fiam irányítja.

Ám a szél, csak dobja-kapja,
nem száll fel a sárkány arca!
Egyet fordul, aztán zutty,
földre esik iszonyút.

Akarata nem fárad.
Talán mégis felszállhat?
Kérünk szépen szellőcske,
vidd fel őt a felhőkbe!

És a vágyunk valóra vált,
mégis csak száll ez a galád!
És az arca, hogy mosolyog,
ahogy a szél alákapott!

Egy a baj csak! Jaj nekem!
Nem elég a zsinegem:
Szél elkapta, elvitte,
száll a sárkány messzire…

Kisfiam elszomorodott,
hogy a sárkány hűtlen volt.
Most üzenem: aki látja,
papírsárkányt küldeje haza!

1998.    (Idézet innen)