Sárkány eregetés

  Nyári nap süt fenn az égen, 

meleg szél fúj lenn a réten.
Mit tehet egy kisgyerek?
Papírsárkányt ereget.

Arca papír, nád a váza,
színes, rojtos farkincája.
Fadarabon házicérna,
kicsi fiam irányítja.

Ám a szél, csak dobja-kapja,
nem száll fel a sárkány arca!
Egyet fordul, aztán zutty,
földre esik iszonyút.

Akarata nem fárad.
Talán mégis felszállhat?
Kérünk szépen szellőcske,
vidd fel őt a felhőkbe!

És a vágyunk valóra vált,
mégis csak száll ez a galád!
És az arca, hogy mosolyog,
ahogy a szél alákapott!

Egy a baj csak! Jaj nekem!
Nem elég a zsinegem:
Szél elkapta, elvitte,
száll a sárkány messzire…

Kisfiam elszomorodott,
hogy a sárkány hűtlen volt.
Most üzenem: aki látja,
papírsárkányt küldeje haza!

1998.    (Idézet innen)