Mintha tegnap lett volna.
2008 szeptemberében ültek be először az iskolapadba és azóta eltelt röpke négy év. Sokat gyarapodtak testiekben, de szellemiekben leginkább. Együtt sírtunk- nevettünk, szomorkodtunk és vígadoztunk, haladtunk a tudás útján ki-ki a maga módján. Fáj most kiadni őket, de szükséges. Remélem továbbra is megállják a helyüket, hisz az alap megvan, megkapták .
Weöres Sándor szavaival búcsúzunk: Örömöm sokszorozódjék a te örömödben. Hiányosságom váljék jósággá
benned. Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni,
gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél. Egyetlen ismeret
van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a
létra.
Nyári nap süt fenn az égen,
meleg szél fúj lenn a réten.
Mit tehet egy kisgyerek?
Papírsárkányt ereget.
Mit tehet egy kisgyerek?
Papírsárkányt ereget.
Arca papír, nád a váza,
színes, rojtos farkincája.
Fadarabon házicérna,
kicsi fiam irányítja.
Ám a szél, csak dobja-kapja,
nem száll fel a sárkány arca!
Egyet fordul, aztán zutty,
földre esik iszonyút.
Akarata nem fárad.
Talán mégis felszállhat?
Kérünk szépen szellőcske,
vidd fel őt a felhőkbe!
És a vágyunk valóra vált,
mégis csak száll ez a galád!
És az arca, hogy mosolyog,
ahogy a szél alákapott!
Egy a baj csak! Jaj nekem!
Nem elég a zsinegem:
Szél elkapta, elvitte,
száll a sárkány messzire…
Kisfiam elszomorodott,
hogy a sárkány hűtlen volt.
Most üzenem: aki látja,
papírsárkányt küldeje haza!
1998. (Idézet innen)