Elképzeltem, miként fogom indítani a bejegyzéseket... millió gondolat járta át agyamat, míg visszapörgettem a majdnem tízévnyi idő fonalát.
Gyerekarcok, külön sorsok, megannyi érdekes világ, keserű és édes pillanatok, nyugodt és álmatlan éjszakák, kudarcok és teljesítmények, szomorúság és öröm, játék és móka, megoldandó próblémák és jól sikerült tervek, meg sok más minden jutott eszembe, de legfőképpen a végig kísérő mindenekfeletti érzés - a szeretet.
Talán ez az ami működtet, ami erőt ad. A kicsi meleg kéz, ami időnként a markomba kérőzik, a mosoly a maszatos lurkószájon, a magtanult lecke, a titokban készített ajándékrajz, amivel meglepnek. Mindennek értelme van. Köszönöm.
1 megjegyzés:
A híres amerikai idegsebész Ben Carson azt mondja "… megtanultam, hogy egy perc sem hiábavaló, amit ismeretszerzéssel töltünk.". Ezzel csak azt szeretném mondani, hogy teljes mértékben egyetértek veled / vele: igen, mindennek az égvilágon értelme van. Hogyha nem látjuk jelen pillanatban is ezt az értelmet az életünkben (minden területre gondolok), biztos vagyok benne, hogy Isten folyamatosan dolgozik és tudja, mi miért történik.
Nagyon jó ötletnek tartom ezt a blogot! Gratulálok és kívánom, Isten áldja meg egész közösséged munkáját!
Megjegyzés küldése