Az én templomom

A pitypang meséje

Tompa Mihály
A pitypang meséje

  A virágok tündére egy napon sorra meglátogatta az alattvalóit, megkérdezte tőlük, nincs-e panaszuk, kérésük, kapnak-e hűvös reggeli harmatot, kedvesen játszadozik-e velük az esti szél, fölkeresik-e őket a pillangók.
  A kényes kerti virágok sorra elmondták panaszaikat. A rózsa arra kérte a tündért, intézze úgy, hogy a viola illata ne legyen olyan fűszeres - mert irigy volt ez a kerti rózsa, irigyelte a viola édes illatát, azt szerette volna, hogy az emberek csak az ő illatában gyönyörködjenek.
  A virágok tündére jószívű volt, mint az egy tündérhez illik, megszidta hát az irigy rózsát, és megsimogatta a hallgatag, csöndes violát.
  A százszorszép arra kérte a tündért, növesszen neki töviseket, hogy az emberek nehezebben tudják leszakítani ; a liliom élesebb kardokat kért, az estike meg azt szerette volna, ha ő nem este, hanem reggelenként nyílna, illatozna.
  A tündér zokon vette a virágokhoz csöppet sem illő sok kérést meg panaszt, rosszkedvűen ment el a kertből. Elhatározta, hogy egyhamar nem látogatja meg ismét az elkényeztetett virágokat, s lehorgasztott fejjel ballagott hazafelé, az erdőbe.
Így történt, hogy meglátta az út szélén, a porban virító pitypangot. Megállt előtte:
  - Mondd, kedves pitypang, nincs valami kérésed, panaszod?
  A pitypang csak ingatta sárga fejét, hogy nem, nincs sem kérése, sem panasza.
  - Nem kívánsz magadnak jó illatot? Esetleg tüskéket, hogy ne tudjanak leszakítani a gyerekek?
Nem, a pitypang nem kívánt semmit, de amikor a tündér továbbment, fölsóhajtott. Meghallotta a tündér a pitypang sóhaját, visszafordult:
  - Talán mégis szeretnél kérni valamit, pitypang?
  - Hiába minden, tündér, az én bánatomon te sem tudsz segíteni - mondta a pitypang. - Messze földről kerültem ide, ebbe az országba, meggyökereztem itt, tudom, hogy soha többé nem láthatom a hazámat. S ha eszembe jut a régi táj, mindig nagyon szomorú vagyok. Csak legalább a gyerekeim elmehetnének! De hát azoknak sincs szárnyuk!
  Gondolkozott egy kicsit a tündér, s mert csodatevő, nagy hatalma volt, úgy intézte, hogy a pitypang bolyhos fiacskái, leánykái - a termésbóbiták - ezentúl apró szárnyakkal szülessenek. A bóbiták apró szárnyába belekap a szél, röpíti őket hegyen-völgyön át, messzi földre elkerülnek, s ha jó szél fúj, a pitypang egyik-másik fia, lánya visszarepülhet a rég elhagyott hazába is.

A legnagyobb füllentés

 Én egy reggel a Holdon ébredtem.

 Felöltöztem vékonyan, kifutottam és megmosakodtam a patak tiszta vizében . Később fociztam a barátaimmal, akik ott laktak. 8 órakor reggeliztem és kiültem egy fa árnyékába. Mivel nagyon meleg lett, elmentünk a bárba és vettünk egy hideg üdítőt.  

 Délután elmentünk halászni a tóra. Én fogtam egy 60cm-es halat, míg édesapám egy 57 cm-eset. Estére egy zsák halat vittünk haza.

 A Holdon kertünk is volt. Volt benne paradicsom, uborka, hagyma,káposzta,pityóka,répa,retek és mogyoró. Este olajoskrumplit, paradicsomot és uborkát vacsoráztunk.

 Reggel már a Földön ébredtem és alig vártam, hogy elmeséljem a barátaimnak, hogy mi történt velem a Holdon és hogyan éreztem magam az ottani emberek között.

(Cs. J.)

 Egy napon felmentem a Holdra rövidnadrágban és rövid ujjú blúzban.
Ott emberekkel találkoztam.  A hosszú úttól megszomjaztam, vizet kértem, de az emberek azt mondták menjek a forráshoz és szolgáljam ki magam.

Délben fociztam a gyerekekkel. Nagyon megfáztunk, kivágtunk néhány fát és tüzeltünk.

Reggel egy nagyon szép ágyban ébredtem. Felkeltem és az emberekkel elmentem epret szedni. Egy bácsit elkísértem az autóval friss kenyeret vásárolni.

A fárasztó kaland után hazabicikliztem.

(F.Zs.)

 Egy évre felmentünk a Holdra. A Tejúton nagy volt a forgalom,ezért kicsit megkésve érkeztünk.

 Sajtvániában lilás-rózsaszínes egerek vártak minket, hogy leparkolják a polcra a csészealjunkat.

 A Csészegér szálláshelyen egy ötszemélyes csészealjat béreltünk ki,majd tangóztunk az űkegér unokatestvéreimmel. Az anyukájuk sajtszuflét kínált, miközben zöldségkártyáztunk.

 Az iskolában az egértanár egy sajtprojektet kért tőlünk. Másnap kikérte a leckét, megkóstolta és azt mondta:

- Mmm! Fincsi, 10-es.

 Reggel indultunk vissza, mert a Holdon egy félóra egy nap.

(B.J.)

Emlékek

  Tegnap kisétáltam a közeli erdőbe a családommal, gyöngyvirágot szedegetni. A helyszín különleges élményeket idézett fel és hazatérve rögtön keresgélni kezdtem a fényképeim között.
  Ezeket találtam :
  Három évvel ezelőtt történt...

 Anyáknapja közeledett, műsorral készültünk az ünnepre és valahogy úgy kívánta a helyzet, hogy személyes ajándékot adjunk át édesanyáinknak.
A Dobron erdő tökéletes helyszínnek bizonyult gyöngyvirág szedésre, meg egy kis kikapcsolódásra.

 Klári néni krumplisalátát csomagolt az útra, szalonnát sütöttünk és rengeteget játszottunk. 

 

Ez a kép már az előadáson készült.

Az édesanyák.

Föld napja

Rajzokban...

Tettekben...

Madárlesben

  Végre itt a tavasz! Zöldell a természet, még a levegőnek is más az illata. Amint tehetjük egyre többet tartózkodunk kint.
A minap "fiaim" érdekes dologra bukkantak a játszótér melletti zöldövezetben.
-Madárfészket találtunk a(z oszlopos) tuja ágai között! - kiáltották szinte egyhangúan, remegő hanggal , izgatottan.
Gondoltam ez a felfedezés csak javunkra válhat.
Megbeszéltük, hogy ezentúl figyelmesen követjük a fészek körül történő eseményeket. Ha szerencsénk lesz, (ha nem leszünk túl rámenősek a madár mama számára) talán még a kis fiókákat is megcsodálhatjuk.
 Elkészült az első felvétel,  próbáltuk a "ház" tulajdonosát felfedni, megnevezni,-  még a lexikon is előkerült- de eddig még nem sikerült. Sebaj, holnap újra lesben leszünk.
Jó móka lesz, előre tudom!

Modern mese

Érdekes mese.
Ezelőtt két évvel született és a marosvásárhelyi Népújságban is megjelent, a Stipendium rovatban.


 A bujkáló szivárvány      Volt egyszer egy királylány. Ez a királylány elkérezkedett az apjától, hogy elmehet-e bringázni. Kiment a kertbe. A kertben volt egy fa, a fa odújában lakott egy őz. Az őznek volt egy barátja. Úgy hívták, hogy Mókus.
    Amint együtt bicikliztek, a lány észrevette, hogy a Nap mögött bujkál valami. Rögtön ki is hirdette az országban, hogy aki megmondja, mi van a Nap mögött, ahhoz megy feleségül.
    Minden jóravaló legény megpróbálta, de egyiknek sem sikerült a Nap közelébe kerülni.
    Egyik királyfinak volt egy táltos biciklije, felugrott rá, megkerülte a Napot, és elhozta az ott bujkáló gyönyörű szivárványt.
    Alá álltak, örök hűséget esküdtek egymásnak, és még ma is bringáznak, ha meg nem haltak. 

Bodor Júlia, II. osztály, Magyarfülpös