Föld napja

Rajzokban...

Tettekben...

Madárlesben

  Végre itt a tavasz! Zöldell a természet, még a levegőnek is más az illata. Amint tehetjük egyre többet tartózkodunk kint.
A minap "fiaim" érdekes dologra bukkantak a játszótér melletti zöldövezetben.
-Madárfészket találtunk a(z oszlopos) tuja ágai között! - kiáltották szinte egyhangúan, remegő hanggal , izgatottan.
Gondoltam ez a felfedezés csak javunkra válhat.
Megbeszéltük, hogy ezentúl figyelmesen követjük a fészek körül történő eseményeket. Ha szerencsénk lesz, (ha nem leszünk túl rámenősek a madár mama számára) talán még a kis fiókákat is megcsodálhatjuk.
 Elkészült az első felvétel,  próbáltuk a "ház" tulajdonosát felfedni, megnevezni,-  még a lexikon is előkerült- de eddig még nem sikerült. Sebaj, holnap újra lesben leszünk.
Jó móka lesz, előre tudom!

Modern mese

Érdekes mese.
Ezelőtt két évvel született és a marosvásárhelyi Népújságban is megjelent, a Stipendium rovatban.


 A bujkáló szivárvány      Volt egyszer egy királylány. Ez a királylány elkérezkedett az apjától, hogy elmehet-e bringázni. Kiment a kertbe. A kertben volt egy fa, a fa odújában lakott egy őz. Az őznek volt egy barátja. Úgy hívták, hogy Mókus.
    Amint együtt bicikliztek, a lány észrevette, hogy a Nap mögött bujkál valami. Rögtön ki is hirdette az országban, hogy aki megmondja, mi van a Nap mögött, ahhoz megy feleségül.
    Minden jóravaló legény megpróbálta, de egyiknek sem sikerült a Nap közelébe kerülni.
    Egyik királyfinak volt egy táltos biciklije, felugrott rá, megkerülte a Napot, és elhozta az ott bujkáló gyönyörű szivárványt.
    Alá álltak, örök hűséget esküdtek egymásnak, és még ma is bringáznak, ha meg nem haltak. 

Bodor Júlia, II. osztály, Magyarfülpös  

Népi gyermekjátékok vetélkedője

Szászrégenben 2012 április 4.-én a 3-as számú Napköziotthonban tartották az óvodások népi gyermekjáték vetélkedőjét. A 8.-ik alkalommal megrendezett vetélkedőn a mi óvodásaink is részt vettek.
Az itt készült rövid összefoglaló videót  Balázs Csaba készítette.

Tavaszra hangolódva (2)

  Kiállításunk a Szivárvány Ház nagytermében került bemutatásra, Húsvét harmadnapján.
  A munkák az  "iskola másképp" héten készültek. A legtöbb alkotás persze hazakerült, ünnepi hangulatot varázsolva otthonainkban.

Egy kedves dallam

Hitvallás

Szakály Dezső

TANÍTÓ VAGYOK

Tanító vagyok, magyar tanító.
Másnak nem sokat mond ez a két szó,
de nekem minden. Maga az élet.
Múlt, jelen, jövő. Biztos ígéret
arra, hogy népem mellett állhatok,
és dolgos embereket formálhatok.

Embert, alkotót, aki víg s szabad,
szenet fejt, tervez, szánt, vet és arat,
házakat épít, gyógyít, muzsikál-
álnoksággal, rosszal, bajjal perbe száll.
Embert, ki Úr lett a Világ fölött,
s ember maradt az emberek között.

Tervem csak egy van, állandó s örök:
-ha a nap süt rám, ha a menny dörög-
vetni a magot, a gazt irtani,
az ifjú embert úgy tanítani,
ege, ha borul vagy ha kiderül,
szeresse honát „rendületlenül”!

Ez az én tervem, hitvallásom is.
Esküt tettem rá, és azt tartom is.
Egy nemzedéknek fogom a kezét,
figyelem féltőn az ütőerét.
Egy nemzedéknek, mely mint a szökő ár
újra, szebbre tör, s emberségre vár.

Ha szíve dobban, azt is érzem én.
Ha könnye csordul, az is az enyém.
Örömét, búját osztva viselem,
így, csak így teljes az én életem.
Érettük élek, érettük halok,
mindenkor, mindig tanító vagyok.

Mindenkor, mindig az is maradok.